Látogatóközpont » A Csokoládé Története

Az Istenek Eledele

A maják kezdték termeszteni talán az időszámításunk előtti harmadik században.

Az aztékok „cacahuatl”-ból, azaz kakaóbabból készített „xocolatl”(keserűvíz) nevű ősi italát a Mexikót meghódító spanyol Hernando Cortez fedezte fel Európa számára 1519-ben.

A megpörkölt, héjától megtisztított kakaóbabot megőrölték, puha tésztává gyúrták, hideg vízzel habosra keverték és fűszerekkel ízesítették. A spanyolok az italt forró vízzel készítették. Vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel tették elviselhetőbbé. Később cukorral édesítették.

Mi fán terem?

Az alapanyag, a kakaóbab, a „barna arany” különleges formájú örökzöld fán terem.

Orchideára emlékeztető rózsaszín virágai és uborka formájú termése (benne 5 rekeszben 30-40 bab ül) közvetlenül a törzsön és a vastagabb ágakon sarjadnak.

Őshazája Dél-Amerika, az Amazonas folyó őserdői. Vándorló indián törzsekkel jutott Mexikóba…

Európai hódító útja

A csokoládé Franciaországba 1615-ben érkezett III. Fülöp spanyol király leánya, Ausztriai Anna hozományával.

Pályafutását gyógyszerként kezdte, patikusok készítették el és frissítő, erősítő szerként ajánlották. Reggeli és társasági italként XIV. Lajos udvarában talált igazi otthonra. XV. Lajos kedvesei, Madam de Pompadour és Madame du Barry a csokoládé vágyfokozó hatásának különleges szerepet tulajdonítottak. Az utóbbi csokoládéját  ámbrával (cethalból nyert viasszal) ízesítette. A hódításairól híres Casanova a forró csokoládét a szerelem elixírjének nevezte, és többre tartotta a pezsgőnél.

A csokoládé az etikett, a jó modor és a luxus szimbólumává vált. Hódoltak neki koronás fők, írók, költők, filozófusok. Még a hadvezérek is, mint például Napóleon. Tudományos és irodalmi művek divatos témája, találkozni vele Mozart operáiban. Linné botanikus rendszerében a „cacao theobroma” (istenek eledele) elnevezést kapta.

Eszik vagy isszák?

A csokoládét a 18. század végéig italként fogyasztották, vízzel, tejjel, ritkábban borral hígítva, tojással dúsítva. A csokoládégyártást a gyógyszerészektől átvették az erre specializálódott, főleg olasz származású csokoládékészítők. Az első csokoládégyárat a bristoli Fry cég alapította 1728-ban. Bonbont Plessis Praslin francia herceg szakács-cukrásza kreált először a 17. században a regensburgi birodalmi gyűlés résztvevőinek. Cukrozott mandulát  mártott csokoládéba, és gazdája után pralinénak nevezte el.

A szilárd étcsokoládé a 19. század találmánya. Formája kezdetben hengeres volt, ezért az ördög szarvának is nevezték. Gyártásának egy holland vegyész, Conraad Van Houten adott lendületet 1828-ban a kakaópor és a kakaóbabból sajtolt kakaóvaj előállításával.

A kakaómassza, kakaóvaj, cukor, fűszerek és ízesítők összedolgozásán alapuló gyári technológia a gőzgépek munkába állításával teljesedett ki, melyet a svájciak fejlesztettek tovább: 1875-ben Henri Nestlé és Daniel Peter összeházasította a csokoládét a tejporral: megszületett a tejcsokoládé. Négy évvel később Rodolphe Lindt bevezette a konsírozás műveletét, a csokoládé krémessé vált. Elkezdődött a csokoládé demokratizálódása, a polgárság szélesebb rétege is hozzájuthatott.

A Bonbonetti

Több mint 140 éves szaktudással a hátunk mögött ismerjük az emberek ízlését és igényeit, hiszen már 3 generáció óta készítjük a csokoládét.

Tovább 
  International Food Standard (IFS)
Version 6. April 2014
Product Scope 6: Confectionary